Andrzej Duda nyerte az elnökválasztást Lengyelországban. Gratulált Orbán Viktor, gratulált Szijjártó Péter, mindenki boldog, mi is azok vagyunk, de….

A számok azt mutatják, hogy hajszálon múlott a lengyel elnökválasztás sikere. Karácsony Gergely posztjából egyértelműen látszik, hogy melyik oldalon áll Trzaskowski, Orbán Viktor posztjából pedig az, hogy ki a szövetségesünk – Duda.

Lengyelországban nagyjából (pontos adatokat még nem közölt a lengyel választási bizottság!) 30,2 millió szavazásra jogosult ember van (a külföldön élőkkel együtt), és 68,12 volt a részvételi arány. Ebből kiszámolható, hogy nagyjából 20 572 240 választópolgár járult az urnákhoz Lengyelországban. A szavazatok 51,21 százalékát szerezte Duda, ami 10 535 044 voksnak felel meg, és 48,79 százalékot kapott a baloldal kedvence, Trzaskowski, ami pedig 10 037 195.

A különbség mindösszesen 497 849 voks, ami egy közel 38 millió lakosú országban elenyésző, a lakosság 1,3%-a. Ha ők otthon maradnak, ma Karácsony Gergely örül, és mi lennénk szomorúak, meg persze a lengyelek többsége.

Ebből vonja le mindenki a tanulságot – 2022-ben mindenkinek el kell mennie szavazni. MINDENKINEK, mert a baloldal ott lesz.

ADD TOVÁBB!

Bár egyre több tanulmány és gyakorlati megfigyelés támasztja alá a nukleáris leszerelés negatív gazdasági és környezeti következményeit, a zöldpártok jelentős része nem képes szabadulni korábbi legfontosabb identitásképző elemétől: az atomellenességtől. Németország példája jól mutatja, hogy az érzelmileg túlfűtött antinukleáris mozgalmak és az azokat felhasználó fosszilis tüzelőanyag lobbi közötti szövetség mekkora társadalmi többletterhet eredményezhet. Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője, Hortay Olivér, a Századvég üzletágvezetője és Kovács Péter egyetemi hallgató, a Századvég gyakornoka erről írt tanulmányt.

A XXI. század egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan lesz képes megoldani az emberiség a természet túlzott használatának problémáját úgy, hogy közben megőrzi azokat a gazdasági és társadalmi eredményeket, amelyeket az ipari forradalom óta elért. Kiemelt feladat a klímaváltozás kezelése, aminek megelőzésében jelentős szerepet játszik a globális károsanyag-kibocsátásért legnagyobb arányban felelős energiaszektor dekarbonizációja. Az energiapolitika három céljára – az ellátásbiztonságra, a környezetvédelemre és a gazdasági teljesítményre – gyakran szokás trilemmaként hivatkozni, ami jól szemlélteti, hogy az intézkedések általában nem okoznak mindhárom célban pozitív irányú elmozdulást és így a döntéshozók feladata a célok közötti „navigáció".
A klímaváltozás megelőzése érdekében tehát olyan beavatkozásokra van szükség, amelyek úgy javítják az energiaszektor környezeti teljesítményét, hogy közben a lehető legkisebb mértékben csökkentik az ellátás biztonságát és a gazdasági növekedést.

A legtöbb ország energiapolitikai beavatkozásainak jelentős része az energiamix módosítását célozza, azaz, hogy az energiaigényt milyen tüzelőanyagokból és milyen technológiával lássa el a szektor. Közgazdasági szempontból a leghatékonyabb szabályozási eszközök technológiasemlegesek, azaz a kibocsátott káros anyagot büntetik, és ezen túl meghagyják a különböző termelési technológiáknak, hogy szabadon versenyezzenek egymással. Ezzel szemben egyre több olyan intézkedés jelenik meg a nemzetközi gyakorlatban, ami egyes technológiák büntetésére vagy jutalmazására irányul, ellent mondva ezzel a közgazdasági racionalitásnak. Ezekre a rossz gyakorlatokra a legmarkánsabb példa a nukleáris technológia ellen zajló boszorkányüldözés, amely néhány országban a szakpolitikai beavatkozás szintjéig jutott.

A legszélsőségesebben Németország lép fel az atomenergia ellen, aki annak ellenére is leszereli nukleáris kapacitásait 2022-ig, hogy a legtöbb nagy nemzetközi klímavédelmi és energetikai szervezet (IPCC, IAE stb.) arra figyelmeztet, hogy atomenergia nélkül csak óriási költségek és az ellátásbiztonság csökkenése árán érhetők el a klímavédelmi célok. A szél- és napenergiát hasznosító erőművek növekvő penetrációja fontos és jó tendencia, azonban időjárásfüggő, bizonytalan termelésük és fajlagosan magas területigényük miatt egyelőre nem helyettesíthetik a nukleáris technológiát.
Ha tehát a klímaváltozás kérdését néhány évtizeden belül meg kívánjuk oldani, az atomenergiának nincs alternatívája.

Történelmi előzmények
Németországban a '60-as évek elejétől a '80-as évek végéig a többi fejlett országéhoz hasonló energiapiaci folyamatok zajlottak. A gazdasági prosperitás és az elektrifikáció jelentős energiaigény-növekedéshez vezetett, amelyre hatékony és olcsó megoldást jelentett a nukleáris technológia, így az ebben az időszakban épülő atomreaktorok fontos pillérévé váltak a villamosenergia-hálózatnak. A '70-es évek olajválságai és a Three Mile Island baleset a német társadalomban is megágyaztak az atomellenes mozgalmaknak (megalakultak a szó szoros értelemben új társadalmi mozgalomként induló német Zöldek, a világ legrégebbi, illetve Németország legnagyobb zöldpártja), amelyek narratívájuk célkeresztjébe állították a növekedést és technológiát szimbolizáló, újonnan létesülő erőművek elleni hadjáratot. S bár ezek a mozgalmak a '80-as évek elején számos helyi tüntetést szerveztek az épülő reaktorok ellen, valódi eredményt nem tudtak elérni.

Az első igazi változást az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hozta meg, amelynek hatására a korábban elszigetelt, zöld szubkultúrára jellemző antinukleáris attitűd terjedni kezdett a teljes német társadalomban. Az emberek által korábban támogatott atomenergia kegyvesztetté vált és az 1989-ben megépülő utolsó reaktort követően több beruházás már nem valósulhatott meg.
A Zöldek céljuk elérésével nem állhattak meg, hiszen az megkérdőjelezte volna létjogosultságukat, ezért figyelmüket a már működő erőművekre fordították. Az üzemelő reaktorok leállítása azonban olyan mértékű gazdasági károkat okozott volna Németországnak, amelyet a hatalmon lévő kereszténydemokraták már nem engedhettek meg, így a nukleáris leszerelés egészen a '90-es évek végéig az atomellenes mozgalmak zászlósprojektje maradt.

A zöld mozgalomból radikális atomellenes párttá váló német Zöldek számára 1998-ban nagy lehetőség kínálkozott. A szociáldemokrata Gerhard Schröder csak koalíció útján ragadhatta magához a hatalmat és a Zöldek több szempontból is jó partnernek ígérkeztek. Egyrészt a vállalatokkal hagyományosan jó viszonyt ápoló Schröder az iparellenes Zöldek bevonásával növelhette népszerűségét a baloldali szavazók körében. Másrészt a szövetség fiatalosságot kölcsönzött Schrödernek, amely a kampányban jól szembeállítható volt a régóta hatalmon lévő kereszténydemokratákkal. A számítás bejött és az őszi választásokat megnyerve a Schröder vezette szociáldemokrata-zöld koalíció alakíthatott kormányt. A két fél között energiapolitikai szempontból is igen hamar egyetértés alakult ki. A Zöldek számára fontos nukleáris leszerelés kapóra jött Schrödernek, aki egy Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő, nagyszabású gázvezeték-beruházás előkészítésén dolgozott. A hatalomra kerülést követő években a koalíció egyfelől egy 2000-ben a parlamenten átvitt törvény keretében hivatalosan is betiltotta az új nukleáris erőművek építését és megtervezték a meglévő erőművek kivezetésének ütemezését, másfelől elkészítették az Északi Áramlat gázvezeték megvalósíthatósági tanulmányát és az érdekeltekkel elfogadtatták a beruházás ütemtervét. A nukleáris erőművek leszerelésének kezdetét és a gázvezeték átadását szintén 2011-re tűzték ki. Így a koalícióban győztes-győztes helyzet állt elő: a Zöldek elérték céljukat, piacot teremtve ezzel a beáramló nagymennyiségű földgáznak, ami legitimálta Schröder fontos projektjét. A történetet tovább színesíti, hogy a gázvezeték építéséről szóló megállapodást néhány nappal a 2005-ös német választások előtt írták alá, majd az azt elveszítő Schröder a kancellári székből közvetlenül a gázvezeték tulajdonosának és közvetlen üzemeltetőjének, a Nord Stream AG felügyelőbizottságának elnöki székébe ült át.

A 2005-ben hatalomra kerülő kereszténydemokrata Angela Merkel felismerte, hogy a német villamosenergia-termelés negyedét biztosító nukleáris erőművek 2011 és 2022 közötti kivezetése gazdaságilag irracionális,
így 2009-ben egyes reaktorokra üzemidő hosszabbítást kezdeményezett és a leszerelés céldátumát 2022-ről 2030-ra módosította. A változás nem váltott ki erős ellenérzést a közvélemény részéről, ami egyrészt az atomellenes attitűd idő közbeni mérséklődésének, másrészt a 2008-as gazdasági válság következményeitől való félelemnek volt köszönhető. Végül azonban Merkel korrekcióját a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset nyomán újra fellobbanó negatív közhangulat elsöpörte: az országszerte utcára vonuló közel 250.000 fős embertömeg hatására a kancellár rövid idő alatt a régi leszerelési céldátumok visszaállítása és nyolc reaktor azonnali leállítása mellett döntött.

A nukleáris leszerelés következményei
Németországban 2010-ben 17 atomreaktor működött, ebből 8-at 2011-ben, egyet-egyet 2015-ben, 2017-ben és 2019-ben állítottak le, a maradék 6-ot pedig 2022-ig vezetik majd ki. A nukleáris energia aránya a német villamosenergia-termelésben a 2010-es 25 százalékos értékről mára jócskán 10 százalék alá csökkent. Németország a kieső kapacitások jelentős részét új, időjárásfüggő megújuló beruházásokkal pótolta. Ezeknek a technológiáknak kisebb a hatékonysága, ezért csökkenő energiafogyasztás mellett is egyre nagyobb mennyiségű beépített kapacitásra van szükség az igények kielégítéséhez.

A folyamatosan növekvő megújuló kapacitásokhoz Németországnak igen jelentős beruházási és működési támogatásokat kellett biztosítania a termelők számára.
Annak érdekében, hogy a váltásnak ne legyenek drámai következményei az ország gazdasági teljesítményére, a támogatások terheit a nagyfogyasztó iparvállalatok helyett a kisfogyasztókra hárította, így a lakossági villamosenergia ára mára Németországban jelentősen meghaladja az európai átlagot (a magyar áraknak több mint háromszorosa).
Emellett az újonnan beépülő fosszilis erőművek magasabb működési költségei miatt, az átállás hatására a nagykereskedelmi villamosenergia-árak is enyhén növekedtek, amely a nagyfogyasztókat is negatívan érintette.

A nukleáris leszerelés másik nagy kihívását a beépülő megújulók időjárásfüggése jelenti. Mivel a villamos energia korlátozottan tárolható és a fogyasztók kevéssé hajlandók alkalmazkodni a napsütéshez és a széljáráshoz, a német rendszerben egyre gyakoribbá válnak azok az időszakok, amikor túltermelés van, illetve amikor a nagymennyiségű megújuló kapacitás sem képes fedezni az igényeket. Ezt a problémát Németország három módon kezelte: egyrészt növelte szabályozható fosszilis (szén- és földgáztüzelésű) erőműkapacitásait; másrészt emelte határkeresztező aktivitását (részben importtal a nukleáris nagyhatalomnak számító Franciaországtól és a magas fosszilis arányú Csehországtól); harmadrészt jelentős költségek árán nagyszabású hálózat- és piacfejlesztési projekteket valósított meg. Az új fosszilis erőművek nem csak a klímaváltozásért felelős üvegházhatású gázok kibocsátása miatt aggályosak, hanem mert – különösen a széntüzelés esetében – szállópor kibocsátással járnak, amely a helyi lakosok körében kimutathatóan növeli a felső légúti megbetegedések kockázatát. A növekvő határkeresztező aktivitás pedig az alacsony termelésű időszakokban – leginkább a francia import miatt – azon túl, hogy hosszútávon kérdéses forrást biztosít, megkérdőjelezi a program értelmét is.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján tehát a nukleáris leszerelés az energiapolitikai trilemma egyik célja mentén sem eredményezett pozitív irányú elmozdulást. A rendszer átalakítása mind a lakossági, mind az ipari energiaárakat növelte, egyre mélyülő gazdasági problémákat okozva ezzel Németországnak (és közvetve Európának). Kérdéses, hogy ez a tendencia – különösen a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek fényében – meddig folytatható jelentősebb társadalmi konfliktusok nélkül. Környezeti szempontból az egyetlen előnyt a csökkenő nukleáris hulladék jelenti, amely azonban nem kompenzálja az üzembe helyezett fosszilis kapacitások növekvő üvegházhatású gáz és szállópor kibocsátását. A német nukleáris leszerelés gazdasági és környezeti költségeiről a legfrissebb tanulmányt a Kaliforniai Berkeley Egyetem professzora, Stephan Jarvis és szerzőtársai készítették, akik úgy becsülik, hogy az intézkedés évente több mint 12 milliárd dollárba kerül Németországnak. Végül az, hogy az embereknek és vállalatoknak egyelőre nem kellett jelentősebb ellátásbiztonsági problémákkal szembenéznie a fosszilis erőművek mellett annak köszönhető, hogy a német rendszer változékonyságát a többi európai ország képes kiegyenlíteni. Ahogyan azonban a többi európai ország is növeli időjárásfüggő megújuló és csökkenti szabályozható fosszilis kapacitásait, a kiegyenlítési képesség is csökkenni fog.

A múlt héten az egyes technológiák elleni harc új mérföldkőhöz érkezett Németországban: hosszas vita után a Bundestag megszavazta, hogy 2038-ig valamennyi szénerőművet le kell állítani. Az eredetileg tavaly benyújtott csomag erősen megosztotta a képviselőket. Egyfelől, a széntüzelés leállítása szükséges a klímacélok eléréséhez és a németek egészségügyi állapotának javításához. Másfelől a nukleáris leszerelés következtében mesterségesen felduzzasztott iparág napjainkra közel 30 ezer embert foglalkoztat, akiknek az átképzését meg kellene oldani. Ha Németország nem kívánja jelentősen növelni villamosenergia-importját, az átalakításhoz újabb villamosenergia-termelő kapacitások kiépítése szükséges. Az új erőművek pedig újabb költségeket jelentenek és, mivel – a növekvő megújuló penetrációval párhuzamosan – továbbra is szükség lesz szabályozható termelőkre, várhatóan növelik a földgázigényeket és így az orosz függőséget is. A célkitűzés hitelességét rombolja, hogy a csomag engedélyezi az idén belépő új Datteln IV. szénerőmű blokk üzembe helyezését, tovább növelve ezzel a fosszilis termelés arányát a német energiamixben. A jövőben Németország a kivezetési költségek jelentős részét várhatóan az újonnan létrehozott, brüsszeli elosztású, úgynevezett Igazságos Átmeneti Alapból finanszírozza majd, amihez a szükséges anyagi hátteret a fejlődő és kevésbé szennyező országok – köztük Magyarország – kohéziós forrásainak átcsoportosításával teremti elő az Európai Bizottság.
A manőverrel a német kormány a radikális atomellenes lobbi által politikai úton kikényszerített nukleáris leszerelés hosszú távú, közvetett költségeit ráterhelné a fejlődő országokra, ami súlyosan ellenkezik az unió alapértékeivel.

A német atomstop tanulságai
Napjainkra majdnem minden olyan érvet, amely a nukleáris leszerelés mellett szólt, megcáfoltak. Az emberek tudatában talán még mindig az atomkatasztrófáktól való félelem a legerősebb, hiszen ezek a tragédiák egy időben és helyen nagyszámú lakost fenyegetnek. A statisztikai adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy fajlagosan a nukleáris termelés a bioüzemanyagok után a második legbiztonságosabb technológia (előbbi esetében 0,005 halott, utóbbinál 0,01 halott jut átlagosan egy terawattóra megtermelt energiára), kicsivel megelőzve ezzel a nap-, víz-, és szélenergiát és jelentősen lehagyva a fosszilis technológiákat (például a széntüzelés átlagosan 24,62 halálozást okoz terawattóránként). A másik gyakran hangoztatott érv, hogy az atomerőművek akadályozzák a klímaváltozás megelőzéséhez szükséges dekarbonizációt, szintén nem igaz. Bár a kutatások eredményei jelentős szórást mutatnak, abban a kutatók nagy része egyetért, hogy a nukleáris technológia teljes életciklusa során kibocsátott üvegházhatású gáz mennyisége nagyságrendileg megegyezik a megújuló termelőkével (egyesek szerint alacsonyabb azokénál) és sokkal kisebb a fosszilis technológiákénál. Az egyetlen továbbra is eldöntetlen kérdés a nukleáris hulladékkezelés. Itt a fő problémát az jelenti, hogy a kiégett fűtőelemeket hosszú ideig tárolni szükséges. A tárolás azonban a mai technológia mellett minimális költségen, egészségügyi kockázatok nélkül megoldható, így nem indokolja az erős társadalmi ellenérzést.

A német atomstop példája jól mutatja, hogy az egy-egy ügy mentén csőlátó módon politizáló, célja érdekében elvtelen alkukra is hajlandó, baloldali atomellenes lobbi hogyan okozhat hosszútávon súlyos gazdasági és környezeti károkat egy teljes országnak és hogyan zárhatja kelepcébe annak alkalmazkodását a globális felmelegedés okozta még nagyobb kihívásokhoz. Németország igen nehéz helyzetben van, mert bár a nukleáris technológia ellen szóló érvek elfogytak, a radikális mozgalmak tevékenysége visszafordíthatatlan ellenérzéseket eredményezett a lakosság jelentős részében, így a leszerelésből már nem lehet kihátrálni. Ezzel párhuzamosan az országnak egyre szigorúbb klímavédelmi elvárásokat kell teljesítenie, ami összeegyeztethetetlen a leszerelést kompenzáló fosszilis erőművekkel. A probléma hatására Németország kénytelen olyan irányba befolyásolni a nemzetközi intézkedéseket, ami nem csak saját hitelességét, de az Európai Unió egységét is rombolja, ráadásul környezeti szempontból is káros. A következő uniós költségvetési ciklusban az Igazságos Átmeneti Alap forrásokat vonna el a fejlődő országoktól, hogy abból a második legnagyobb haszonélvező Németország a széntüzelésű erőműveinek leszerelési költségeit fedezhesse. Emellett az EU tavaszi döntése értelmében az elvben fenntarthatóságot szolgáló úgynevezett ESG címkével jelölt befektetési alapoknak nem kell fosszilis energiahordozónak tekinteniük a földgázt, így ezek az alapok a jövőben is finanszírozhatják a szenet kiváltó (és az idén elkészülő Északi Áramlat 2 gázvezetéket hasznosító) földgáztüzelésű erőműveket.

Meglepő módon a nukleáris energiához való hozzáállás a mai napig megosztja a zöldpártokat. Ezek egyik része továbbra sem hajlandó tudomást venni arról, hogy az atomellenesség mind környezeti, mind gazdasági szempontból irracionális, mert ezzel a legfontosabb „ügyét" kellene elengednie, ami megkérdőjelezné létezésének értelmét. Azoknak a zöldpártoknak pedig, amelyek hajlandók a korrekcióra, és kihátrálnak a nukleáris leszerelés mögül, új ügyeket kell találniuk, mert különben elvesznek az érdektelenségben. Mivel hosszú távon azok a mozgalmak lehetnek sikeresek, amelyek a józan ész talaján állnak, valószínűleg az utóbbi stratégia maradhat fenn. Az alkalmazkodók pedig remélhetőleg rájönnek majd, hogy a technológiák elleni uszítás sem társadalmi, sem politikai értelemben nem kifizetődő.

Szerzők:

Halkó Petra, közgazdász, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
Hortay Olivér, környezetgazdász, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője
Kovács Péter, energetikai mérnök hallgató, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Energia- és klímapolitikai üzletágának gyakornoka

Forrás: https://www.origo.hu/nagyvilag/20200708-\-\egekben-az-energiaarak-es-tovabb-no-a-fosszilis-energiahordozok-felhasznalasa-nemetorszagban.html

A fegyelmezett költségvetési politika és a munkaalapú gazdaságpolitika bizonyította, elbírunk a válsággal! A koronavírus okozta visszaesés nálunk lesz az egyik legkisebb Európában, jövőre pedig újra növekedési pályára állunk!
Csak így tovább Magyarország! 🇭🇺

Forrás: Hollik István

Megkérdezték London szeretett polgármesterét, hogy szerinte London biztonságosabb város lett-e, mióta ő a polgármester. A kérdést a londoni rendőrség adataival egészítették ki, konkrét számokat mondtak neki, ennek ellenére Sadiq Khan szemrebbenés nélkül rávágta, hogy igen - London szerinte biztonságosabb lett.

2015-ben 21361 rablás volt
2019-re ez a szám 35216-ra nőtt, ez +65%

2015-ben 9704 késelés volt,
2019-re ez a szám 15003-ra nőtt, ez +55%

2015-ben 1804 fegyveres bűncselekmény történt
2019-re ez a szám 2342-re nőtt, ez +30%

- "Ezen felül nőtt a fegyveres rablás, a nemi erőszakok, a járműlopások, a betörések száma, és Ön szerint London biztonságosabb lett, mióta Ön a polgármester?"
- Igen.

Madarat tolláról, Karácsony Gergely! Budapest nem London, és nem is lesz London.

Videó magyar felirattal: https://youtu.be/JaGpcU1iRdU (‼️ Iratkozzatok fel, a csatorna szerkesztője partnerünk!)

Történelmi eredményt ért el a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a vasárnapi szerbiai választásokon: a parlamenti, a vajdasági tartományi és az önkormányzati választáson is a korábbinál nagyobb támogatottságot szerzett - hangsúlyozta Pásztor István, a VMSZ elnöke vasárnap késő esti sajtótájékoztatóján Szabadkán.

A politikus úgy vélekedett, hogy a VMSZ a vasárnapi választás egyik győztese, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint annyi képviselője lesz a pártnak a köztársasági parlamentben, amennyi az utóbbi 27 évben nem volt. "Utoljára ennyi képviselője a vajdasági magyar közösségnek akkor volt, amikor csak egyetlen magyar pártja volt a közösségnek, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a rendszerváltozáskor, a kilencvenes évek elején, akkor, amikor a számítások szerint százezerrel több magyar ember élt a Vajdaságban, mint most" - húzta alá a pártelnök.

Az előzetes eredmények szerint a legnagyobb délvidéki magyar pártnak az eddigi négy helyett kilenc képviselője lesz a belgrádi törvényhozásban. Pásztor István szerint elképzelhető, hogy a végleges eredmények tükrében ennél kevesebb mandátuma lesz végül a VMSZ-nek, de nagyon már nem változhatnak az eredmények. A vajdasági tartományi parlamentben a legnagyobb délvidéki magyar pártnak eddig hat képviselője volt, az előzetes eredmények alapján a következő négy évben tizenöt politikus képviselheti a pártot az újvidéki székhelyű képviselőházban, és így a VMSZ lesz a második politikai erő a Szerb Haladó Párt után.

A rendelkezésre álló adatok szerint a VMSZ a szavazatok 13,6 százalékát szerezte meg a Vajdaságban, ami megközelíti a magyarok részarányát Szerbia egyetlen, északi tartományában. Az önkormányzati eredményekről szólva Pásztor István kiemelte, hogy azok még nagyon hiányosak, ám az előzetes adatok biztatóak a magyarok számára fontos helyeken, Magyarkanizsán, Zentán, Kishegyesen, Topolyán és Szabadkán is. "A számok azt bizonyítják, hogy a VMSZ önkormányzati szinten emberemlékezet óta nem kapott ennyi szavazatot" - fogalmazott a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke.

A VMSZ becslései szerint a pártra 70 ezer szavazatot adtak le vasárnap. A Vajdaságban a 2011-es népszámlálási adatok szerint mintegy 250 ezer magyar él. "Ez az eredmény történelmi, mert bebizonyítottuk, hogy nem igaz az állítás, miszerint nem lehet visszafordítani a történelem kerekét. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a VMSZ megfordította az idő kerekét, és egy folyamatos lefelé menetből fordítani tudott" - hangoztatta Pásztor István. Köszönetet mondott a szavazópolgároknak a folyamatos biztatásért és támogatásért, és megköszönte mindazoknak, akik külföldről tértek haza azért, hogy támogassák a VMSZ-t. "Nem tudunk kellő módon és elegendő alkalommal köszönetet mondani ezért" - húzta alá. "Ez külön értelmet ad annak, amit eddig tettünk, és tenni fogunk a jövőben, hogy teljesíteni tudjuk azt a vállalást, amit a választási programban megfogalmaztunk" - hangsúlyozta. Azt mondta: "hiszünk abban, hogy itt, a szülőföldünkön lehet emberhez méltóan magyarként élni, és hiszünk abban, hogy érdemes lesz ide hazajönni". Kiemelte: a VMSZ által képviselt nemzetpolitikának nincsen alternatívája, "a VMSZ támogatása a nemzetpolitika támogatása is". Pásztor István rámutatott, hogy a vajdasági magyarok újra méltányolták és elismerték az összefogást, "azt üzenték nekünk, ezt várjuk el tőletek, és megbüntették azokat, akik újfent nem értették meg az üzenetüket".

A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke mindenkit arra szólított fel, hogy csatlakozzon a VMSZ-hez, ugyanis "csak akkor tudjuk megvalósítani a vállalásokat, ha egységesek vagyunk, ha összefogunk". A VMSZ a kampány során azt tűzte ki célul, hogy megtartsa vagy növelje mandátumai számát, vagyis azt szerették volna elérni, hogy az eddigi négy helyett legalább öt képviselőjük jusson be a belgrádi törvényhozásba, hogy az eddigi hat helyett hét képviselőjük legyen a vajdasági tartományi parlamentben, és a magyarok vezette Zenta, Topolya és Magyarkanizsa mellett a következő négy évben Szabadkának és Kishegyesnek is magyar polgármestere legyen. Kétharmados többsége lesz a Szerb Haladó Pártnak. Korábban nem tapasztalt támogatásról biztosították az állampolgárok a Szerb Haladó Pártot (SNS), ilyen arányú győzelemre senki nem számított - jelentette ki Aleksandar Vucic államfő, a Szerb Haladó Párt elnöke vasárnap este a szerbiai választások előzetes, nem hivatalos eredményeinek ismeretében, amelyekből ítélve a párt megszerezte a parlamenti mandátumok jóval több mint kétharmadát. "Mindenhol győztünk, ott is, ahol vesztésre álltunk, ott is, ahol korábban mindig veszítettünk, és az összes külföldi szavazóhelyen is" - hangoztatta az SNS elnöke.

A Szerb Haladó Párt adatai szerint a valamivel több mint 6,5 millió választópolgár közül 3,3 millióan adták le szavazatukat vasárnap valamelyik választási listára a 21 közül, ebből több mint 2 millió szavazatot az SNS szerzett meg. A közvélemény-kutató ügynökségek szerint a 250 fős belgrádi törvényhozásban a Szerb Haladó Párt körülbelül 180 mandátumot szerzett meg, míg a kétharmados többséghez már 167 mandátum is elegendő lett volna. A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) és az Ipsos közvélemény-kutató adatai szerint az SNS-nek ennél is több, 189 mandátuma lesz, vagyis háromszor több, mint az összes többi parlamenti pártnak együttvéve. Vucic ennek ellenére beszédében utalt arra, hogy a továbbiakban is koalíciós kormányzásra készül a pártja. A párt számára a legutóbbi két választás is elsöprő diadalt hozott: az SNS 2014-ben is kétharmados, 2016-ban pedig abszolút többséget szerzett a parlamentben. A második helyen, akárcsak az előző két választáson, a Szerbiai Szocialista Párt végzett, és 32 mandátumot tudhat magáénak. A CeSID és az Ipsos mintavételi eljárással végzett felmérése alapján, 80,8 százalékos feldolgozottság után közölt nem hivatalos adatai szerint a parlamentbe bejuthat még az Aleksandar Sapic olimpiai ezüst- és bronzérmes vízilabdázó nevével fémjelzett lista (12 mandátum), ám sem a Szerb Radikális Párt, sem a Seprű 2020 néven induló ellenzéki lista, sem a Szabad Polgárok Mozgalma nem érte el a 3 százalékos parlamenti bejutási küszöböt. Emellett a magyar, az albán és bosnyák kisebbség listái is bekerülnek a parlamentbe. A CeSID és az Ipsos adatai szerint a Vajdasági Magyar Szövetségnek a jelenlegi 4 helyett 9 képviselője juthat be a parlamentbe. - a Maszol.ro portálról

Forrás: https://www.maszol.ro/index.php/kulfold/128601-tortenelmi-eredmenyt-ert-el-a-vmsz-a-szerbiai-valasztasokon Maszol.ro

A grafikon a napi megbetegedések számát jelzi napjainkig Magyarország és Svédország összevetésében. Nagyon látványosan mutatja a grafikon a valóságot, ugyanakkor elszomorító is, ha a svéd számokra fókuszálunk.
Ha az összes igazolt fertőzöttet tekintjük, akkor nálunk 4039-en fertőződtek meg, Svédországban 48288-en, míg a halálesetek száma nálunk 553, náluk közel 5000. Svédország és Magyarország népessége 5%-kal tér el egymástól, tehát nem érdemes arányosítani pl. millió főhöz.

A svédeknél nem számított az emberélet, a gazdaságvédelemre fókuszáltak, ami a -7%-os előrejelzés alapján nem sikerült. Azonban, míg nálunk 7 kórházi ágy jut 1000 főre, Svédországban mindössze 2. Ebből látszik, hogy a nyájimmunitás elérése amellett, hogy lehetetlen vállalkozás, még felelőtlenség is volt. Akut betegséget különben se próbáljunk meg otthon kezelni! A svéd otthoni ápolást preferáló egészségügyi reform megbukott.

Stefan Löfven balliberális kormányfő a következőket mondta: „mi, akik felnőttek vagyunk, felnőttként is kell kezelnünk a helyzetet, ezért nem szabad pánikot keltenünk”, valamint „nem tilthatunk be törvénnyel mindent, ez nem a mi módszerünk”. Magyarra lefordítva a fentieket: „Nekünk, és egyén szinten nekem senki ne mondja meg, hogy mit tehetek és mit nem, mert haladó vagyok és liberális.”

Svédországban csupán az 50 főnél nagyobb rendezvények megtartását tiltották meg, azonban a sportlétesítmények, a szórakozóhelyek, valamint az általános iskolák nyitva maradhattak. Mi több, azon igazoltan koronavírussal fertőzöttek számára sem írták elő a kötelező karantént, akiket tünetmentes hordozóként azonosítottak. Lefordítva magyarra: a kontaktusok számát nem csökkentették megfelelő mértékben, elbagatellizáltak a védekezést.

Úgy tűnik, hogy a svéd élet nem számít, csak a fekete. Pedig minden élet ugyanannyit ér.
Mi megmaradtunk konzervatívnak most is, azaz szabályokat követtünk, valamint olyan lépéseket tettünk (méghozzá időben), amelyek bizonyítottan helyesek voltak más országok példáit figyelembe véve. Lépéseinket járványmatematikai elemzések előzték meg. A legrosszabbra készültünk, de a legjobbat reméltük.

Forrás:
https://statopolis.net/
https://szamokadatok.hu/Post/610/Szamok_a_Kormany_reakcioidejerol
https://szamokadatok.hu/Post/1162/A_svedek_nyilt_tarsadalma_oriasit_bukott_a_jarvany_kezeleseben
https://szamokadatok.hu/Post/530/Vajon_eleg_az_egeszsegugy_kapacitasa_a_koronavirusos_betegek_ellatasara
https://www.euronews.com/2020/06/11/analysis-is-fragile-support-for-sweden-s-covid-19-strategy-fracturing

Megnéztük a svéd bűnmegelőzési hivatal (Swedish National Council for Crime Prevention) oldalán lévő adatokat, és találtunk egy táblázatot az 1950-2018 között elkövetett bűncselekményekről. A benne lévő számok ijesztők - az összes típusú bűncselekmény száma folyamatosan emelkedik, főleg az utóbbi 20 évben.

A nemi erőszakok száma 20 év alatt a négyszeresére nőtt, A teljes lakosság számát tekintve az alábbi ábrából kiolvasható, hogy nagyjából napi 20 bejelentett(!) nemi erőszak történik Svédországban. És mennyi nincs bejelentve....

A 2019-es adatok pedig külön is említést érdemelnek.

10 455 molesztálás
8 818 gyermekekkel szemben (18 év alattiak) elkövetett szexuális erőszak
Ebből 2 441 esetben a sértett 15 év alatti
4 776 esetben a sértett 18 év feletti nő volt.

A balliberális álhírgyártó média természetesen nem a migrációs nyomás erősödésében látja az összefüggéseket, hanem a társkereső alkalmazások megjelenésében. Itt jegyezzük meg, hogy az első iPhone (és mint olyan az appok) 2008-ban láttak napvilágot. Előtte vajon mivel magyaráznák a növekedő trendet?

Ilyen liberális demokráciára nekünk, magyaroknak nincs szükségünk. Ezt a fajta "demokráciát" távol fogjuk tartani hazánktól.

Forrás: https://www.bra.se/bra-in-english/home/crime-and-statistics/crime-statistics.html (Reported offences, 1950-2019)
"Total number of reported offences 2019" - 2019-es adatok.
https://voiceofeurope.com/2019/08/swedish-crime-authority-and-mainstream-media-say-huge-increase-in-rapes-is-due-to-dating-apps-and-not-migration/#prettyPhoto

A magyar családi adókedvezmény nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően segíti a családokat - hangsúlyozta a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) hétfői közleményében.

A washingtoni Tax Foundation májusi elemzését ismertetve azt írták: az európai államok által nyújtott családi adókedvezmények mértéke jelentősen eltér. Közöttük Magyarország az élmezőnyben szerepel, a magyar családi adórendszer jelentősen hozzájárul a családok bevételeinek növeléséhez.

A családoknak nyújtott célzott adókedvezmények felmérése során összehasonlították egy egykeresős, kétgyermekes család és egy gyermektelen, egyedülálló munkavállaló adóterheit, akiknek adózás előtti, bruttó jövedelmük megegyezik. A vizsgált országokban az egykeresős és kétgyermekes családokat átlagosan 29,6 százalékos adómérték terhelte 2019-ben, eközben egy gyermektelen munkavállaló átlagos adóterhe 40,1 százalék volt, amely 10,5 százalékponttal magasabb, mint egy kétgyermekes családé.

Közölték: a magyar kormány a családi adórendszer 2011-es bevezetése, majd 2014-es járulékkedvezményekre való kiterjesztése óta megduplázta és gyermekenként havi 20 ezer forintra emelte a kétgyermekes családok által igénybe vehető személyi jövedelemadó-kedvezmény mértékét, amelynek eredményeképpen Magyarország a lista hetedik helyén végzett, Németországhoz és Szlovéniához közel hasonló 15 százalékos adómérték különbségekkel.

Ez azt jelenti, hogy egy kétgyermekes magyar család havi nettó jövedelme így 15 százalékkal magasabb a családi adózásnak köszönhetően, mint egy gyermektelen munkavállalóé - mutattak rá.

Hozzátették: a felmérés ugyanakkor nem tartalmazta a nagycsaládosok által igénybe vehető adókedvezményeket, amely a harmadik, vagy további gyermekek esetében gyermekenként havi 33 ezer forint, míg a négygyermekes édesanyáknak egyetlen más ország sem biztosít személyi jövedelemadó-mentességet Magyarországon kívül.

A felmérés szerint az adóterhek közötti különbség Luxemburgban a legnagyobb (-21,1 százalék), itt van a legkiterjedtebb adókedvezmény a vizsgált országokban. A második helyen Lengyelország (-17,9 százalék), a harmadikon Csehország (-17,3 százalék) végzett. Az adóterhek közötti eltérés Törökországban volt a legkisebb, itt mindössze -1,7 százalékpont a különbség, a lista alján található Görögország (-3,0 százalék), és Norvégia (-3,6 százalék).

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20200601-a-magyar-csaladi-adokedvezmeny-nemzetkozi-osszehasonlitasban-is-kiemelkedo
Magyar Hírlap Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért

Miközben világszerte egyre gyarapodik azon országok száma, amelyek az időben meghozott szigorú korlátozásaiknak köszönhetően fokozatosan elkezdik az élet, valamint a gazdaság újraindítását, addig a koronavírus-járvány szabadon bocsátásáról hírhedt Svédországban a tagadhatatlan egészségügyi katasztrófahelyzet mellett már megjelentek a gazdaságot érintő repedések is.

Ami a legfrissebb svédországi számadatokat illeti, nem túlzás kijelenteni, hogy a baloldali svéd kormány járványügyi stratégiája – amely a nyílt társadalom eszméje, valamint a kizárólag az egyéni felelősségvállalás hangsúlyozása köré épült – valójában kontraproduktívnak, azaz életveszélyesnek minősült. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem adatbázisa alapján, a 10 230 000 lakosú skandináv országban a fertőzöttek száma átlépte a 33 ezret (ebből több mint 24 ezer az aktív fertőzők száma), a haláleseteké pedig a 4 ezret. A lakosság méretéhez viszonyított kiugróan magas fertőzöttségi, illetve halálozási számok drámai mortalitási rátát produkáltak: az egymillió lakosra jutó halálesetetek száma Svédországban meghaladja a 395-öt.

Ahhoz, hogy világos képet kapjunk a skandináv országban szabadjára bocsátott járvány pusztításának mértékéről, ami a lakosság méretét illeti, megfelelő összehasonlítási alapként szolgál Magyarország (9 773 000). Hazánk járványügyi statisztikái szerint a fertőzöttek száma nem éri el a 4 ezret, a halálesetek száma pedig 499. Ebből fakadóan, amíg Svédországban az egymillió lakosra jutó halálesetek száma a 400-hoz közelít, addig hazánk mortalitási rátája mindössze 51.

A Stefan Lövfen baloldali kormányfő járvánnyal kapcsolatos felelőtlen nyilatkozatai mögött („mi, akik felnőttek vagyunk, felnőttként is kell kezelnünk a helyzetet, ezért nem szabad pánikot keltenünk”, valamint „nem tilthatunk be törvénnyel mindent, ez nem a mi módszerünk”) sokan nem egy formabontó egészségügyi megközelítést, hanem egy, a svéd gazdaságot megóvó elképzelést látnak.

Azonban közelebbről megvizsgálva a svéd egészségügyi ellátórendszer kapacitását, könnyen belátható, hogy a svéd kormányfő, valamint az ország vezető járványügyi szakembere, Anders Tegnell nem alapvetően a gazdaság életben tartása miatt érvelt a nyájimmunitás mellett. Ugyanis a svédországi aktív kórházi ágyak száma oly csekély (százezer lakosra mindössze 222 kórházi ágy jut), hogy a rendszer természeténél fogva képtelen lett volna a koronavírusos betegeket tömegével elhelyezni. Összehasonlításképpen Magyarországon az aktív kórházi ágyak száma ennek több mint a háromszorosa, összesen 701.

Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az európai viszonylatban is rendkívül alacsony számú ágykapacitás az elmúlt évtizedek svéd egészségügyi reformjának a következménye. Mint ismert, a gyakran követendő példaként hivatkozott ágyszám-leépítés lényege, hogy a betegeket lehetőség szerint otthonukban ápolják, ezzel is lehetővé válik az egészségügyi ellátórendszer "optimális szinten" történő működtetése. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy súlyos, akár halálos kimenetelű megbetegedéssel járó pandémia esetén az intenzív terápiás hátteret és professzionális orvosi személyzetet nélkülöző, az otthonápolásra építő megoldásoknak súlyos következményei lesznek. Így fordulhatott elő az, hogy Svédországban azért haltak meg sokan, mert nem tudták ellátni a betegeket az ellátórendszer keretein belül, ezzel ellentétben Magyarországon senki sem maradt ellátás nélkül.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a svédországi drámai halálozási rátához nemcsak a szűk egészségügyi kapacitás járult hozzá, hanem a későn és nem megfelelő módon meghozott korlátozással kapcsolatos intézkedések is.

Mint ismert, Svédországban csupán az 50 főnél nagyobb rendezvények megtartását tiltották meg, azonban a sportlétesítmények, a szórakozóhelyek, valamint az általános iskolák nyitva maradhattak. Mi több, azon igazoltan koronavírussal fertőzöttek számára sem írták elő a kötelező karantént, akiket tünetmentes hordozóként azonosítottak.

„Gyakran szembesülök azzal a kiritkával, miszerint ha korlátozásokat vezettünk volna be, kedvezőbb helyzetben lennénk. Ám amikor visszakérdezek, hogy pontosan mit kellett volna tennünk ahhoz, hogy mindez másképp alakuljon, már nem kapok választ” – nyilatkozta nemrég Anders Tegnell, Svédország vezető járványügyi szakembere a kiábrándító statisztikák kapcsán.

Megjegyzendő, nemcsak a svéd kormányfő, valamint Tegnell nyilatkozataiból derül ki, hogy a svéd kormány szakmailag mekkorát hibázott, amikor lebecsülte a koronavírus veszélyét, hanem abból az objektíven meghatározható, 0 és 100 közti mérőszámból is, amelyet az Oxford Egyetem dolgozott ki (Oxford-index) annak érdekében, hogy összehasonlíthatóak legyenek az egyes országok korlátozó intézkedéseinek mértékei, valamint azok időbeli bevezetése.

Beszédes, hogy Svédország Oxford-indexe, azaz a szigorítások mértékét jelző száma csupán néhány hétig emelkedett azonos arányban a halálesetek görbéjével, s március végére 41 ponttal a csúcsra érve már nem emelkedett tovább, miközben a mortalitás görbéje tartósan meghaladta azt. Ehhez képest a magyar Oxford-index nemcsak, hogy jóval hamarabb, hanem jóval magasabbra szökött fel: az adatok szerint 76-os értéket ért el, ezáltal jócskán maga alá gyűrte a halálesetek görbéjét.

Továbbá, ha számításba vesszük a legfrissebb svédországi gazdasági mutatókat – a kormány előrejelzése szerint az idén mintegy 7 százalékkal csökken a GDP, miközben éves összevetésben a munkanélküliségi ráta is nőtt –, akkor már nemcsak a baloldali kormány járványüggyel való megküzdése válik igencsak megkérdőjelezhetővé, hanem az esetleges gazdaságot érintő, megóvó jellegű intézkedések megfontoltsága is.

Adatok letöltése: 2020.05.26.

https://coronavirus.jhu.edu/map.html
https://www.facebook.com/Szazadveg/posts/1865670416909368
https://pestisracok.hu/szazadveg-a-svedek-nyilt-tarsadalma-oriasit-bukott-a-jarvany-kezeleseben/
https://www.vadhajtasok.hu/2020/05/30/korlatozni-akarja-a-sajtoszabadsagot-a-sved-kormany/
https://hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2020/05/28/kudarcot-vallott-svedorszag-probalkozasa-a-koronavirus-jarvany-megfekezeseben

Forrás: Századvég
https://szazadveg.hu/hu/kutatasok/az-alapitvany-kutatasai/elemzesek-publikaciok/a-svedek-nyilt-tarsadalma-oriasit-bukott-a-jarvany-kezeleseben

Donald Trump amerikai elnök megelégelte a technológiai cégek - főleg az ideológiailag vezérelt, a szólásszabadságot és a véleményt korlátozó, és már az amerikai belpolitikai erőviszonyokat is eltorzító, befolyásoló - online cenzúráját, így elnöki (végrehajtási) rendeletet bocsájtott ki az Online Cenzúra Megelőzéséről.

Történelmi pillanat!

A világ úgy 5 éve töri a fejét a problémán, az Elnök meg 24 óra alatt megoldja. Persze kapóra jött neki a járvány és a Twitter agresszív lépései, amelyekkel a tech cég az Elnök bírájává nevezte ki magát.
Az elnöki rendelet nevesíti a legnagyobb közösségi hálókat - Twitter, Facebook, Instagram és YouTube - félreérthetetlenné téve, kinek van azonnali teendője az online cenzúra megszüntetése ügyében.
________________

A teljes rendelet: https://www.whitehouse.gov/presidential-actions/executive-order-preventing-online-censorship

Trump aláírta a közösségi platformok szabályozásáról szóló elnöki rendeletet

A Twitter hamisként jelölte meg az amerikai elnök két bejegyzését is.
Donald Trump amerikai elnök aláírta a közösségi platformokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatáról szóló elnöki rendeletet a Fehér Ház Ovális Irodájában, William Barr igazságügyi miniszter és a sajtó képviselőinek jelenlétében. A rendelet az úgynevezett tisztességes kommunikációról szóló, 1996-ban elfogadott jogszabály egyik fejezetének felülvizsgálatáról szól. A törvény 230-as számú szakasza jogi védelmet biztosít a közösségi platformokon elhelyezett tartalmaknak, egyben az üzemeltetők számára lehetőséget ad azok „jóhiszemű” moderálására is.

Trump kijelentette, hogy ez a rendelet megfosztja a jogi védelem lehetőségétől azon médiumokat, amelyek üzemeltetői cenzúrázzák a tartalmakat. Közölte azt is, hogy William Barr a szövetségi államok igazságügyi vezetőivel közösen kidolgozza majd a szabályozás részleteit, s biztosítja, hogy ne juthassanak kormányzati támogatások olyan közösségi médiumokhoz, amelyeknek tulajdonosai elfojtják a szólásszabadságot.

„Rengeteg adófizetői pénzzel támogatjuk ezeket az óriáscégeket, ez így nem mehet tovább” – fogalmazott. Az elnök hangsúlyozta: „azért vagyunk ma itt, hogy megvédjük a szólásszabadságot azoktól a legnagyobb veszélyektől, amelyek az amerikai történelemben valaha is fenyegették”. Majd hozzátette: „őszintén szólva, itt mindenki tudja, hogy miről van szó”. Kifejtette: az internetes közösségi platformokat működtető vállalatoknak „ellenőrizetlen hatalmuk van a cenzúrához, a tartalmak szűkítéséhez, szerkesztéséhez, megváltoztatásához, elrejtéséhez, és az állampolgárok egymás közötti, vagy a szélesebb közvélemény kommunikációjának bárminemű virtuális megváltoztatásához”.

Az elnöki rendelet utasítja a kereskedelmi minisztériumot is, hogy kérje fel a médiumok jogi felügyeletét ellátó Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (FCC) az érintett fejezet megvilágítására. Trump bejelentette: a kormányzat a kongresszus elé terjeszt egy olyan törvénytervezetet, amely az 1996-os törvény bizonyos mértékű módosítását javasolja majd. Erre azt követően került sor, hogy még kedden a Twitter hamisként jelölte meg Trump két bejegyzését is. Mindkettő arról szólt, hogy a levélben történő szavazás a választások „elcsalásához” vezethet, sőt az egyik bejegyzésben az elnök egyértelműen leszögezte, hogy a novemberi választásokon csalás lesz. A mikroblog-szolgáltató megjelölte a bejegyzéseket, és felhívta a felhasználók figyelmét az információk ellenőrzésének fontosságára. Ehhez két hivatkozást is csatolt, az egyik a CNN hírtelevízió riportjához vezetett, amely azt taglalta, hogy Trump állításai megalapozatlanok.

Az Egyesült Államokban vita kezdődött a platform eljárásáról. Többen kétségbe vonták a Twitter elfogulatlanságát. Szerdán Richard Grenell, az amerikai hírszerzés csúcsintézményének, az Országos Hírszerzési Igazgatóságnak (DNI) a leköszönő ügyvezető igazgatója, Trump egyik támogatója máris arra szólította fel a Twittert, hogy távolítsa el vagy jelölje meg hamis hírként a Politico című portál munkatársának a személyéről szóló, már megcáfolt információit. A cég ennek a kérésnek nem tett eleget.

Forrás:
https://mandiner.hu/cikk/20200529_trump_alairta_a_kozossegi_platformok_szabalyozasarol_szolo_elnoki_rendeletet
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=3203643089686705