A Magyar Demokrata hetilap tájékoztatása a helyszínről.
A parlament népjóléti bizottságának szocialista elnöke, Korózs Lajos, az MSZP nevében Kunhalmi Ágnes, a Párbeszéd részéről Szabó Tímea és mások is az ellenzéki oldalról határozottan állítják, a fertőződések az állami kórházakból, jelesül a Bajcsy-kórházból kerültek az idősek otthonaiba, így a Pesti útra is. A Demokrata munkatársa a helyszínen tájékozódott.
Első utunk a kórház vezetőjéhez vezetett. Az iránt tudakozódtunk, megfelel-e valóságnak, amit a szocialista politikusok állítanak.
– Ez egyszerűen nem igaz! Határozottan visszautasítom a vádaskodást – rendezi a százszor elővett hivatalos papírokat, írásos vizsgálatokat szinte már sértődötten Bodnár Attila igazgató. – Kásler miniszter úr minden helyzetre azonnal reagál, és mi a tőle kapott eljárásrendet betartjuk. Amit állítanak, talán a vágyaikat tükrözi, de nem a valóságot. Nem és nem! Létezhetnek átfertőződések, kisebb gócok kialakulhatnak, de minket vádolni nagyfokú gyengeség és rosszindulat.
– Ma mit mutatnak a számok? Hány betegük van?
– Hála istennek bőven száz alatt, negyvenhat fertőzött beteget kezelünk.
– Hányan vannak lélegeztetőgépen?
– Senki. A dolgozók közül harminc kollégának volt pozitív a tesztje, de ez nem jelenti azt, hogy fertőzöttek lennének. A védőfelszereléseink pedig egy hónapra előre már megérkeztek.
– Igazat mond a Népszava írása, amely szerint a betegeket csak két méter magas gipszkarton választja el egymástól, ráadásul az sem ér a mennyezetig?
– Ez sem igaz. Amiről beszélnek, az a közlekedést irányító ideiglenes fal. Ahol kell, a légtér le van zárva a mennyezetig.
– Igaz, hogy szemetes- és sitteszsákokat vagdaltak szét, és azokból betegeket terelő zsilipet eszkábáltak?
– Ez sem igaz! Nagyon szomorú, hogy ilyeneket állítanak. Mi szakemberekkel dolgozunk, csak nem képzeli, hogy szemeteszsákokból építkezünk?
– Láthatóan idegesítik a kérdéseink, de szeretnénk, hogy az igazság kiderüljön. Nem támadni, tisztázni jöttünk.
– Nagyon bánt engem és a munkatársaimat is, hogy két hete nekik kell azokat a jelentéseket megírniuk, amelyekben az alaptalan rágalmakra válaszolunk. Volna más dolguk, hiszen a legtöbben mindennap reggel héttől este hétig dolgoznak. Az viszont erőt ad, hogy mindenki kérésre ugrik, nem kell utasítani. Nem ezt érdemelnék.
– Folytassuk! Igaz, hogy a kórházban a lélegeztetőgépek nem olyanok, mint amilyeneknek az ellenzék szerint lenniük kellene?
– Nem igaz! Minden gépünk a legkorszerűbbek közé tartozik, és elegendő van belőlük. Jelenleg több mint negyven azonnal bevethető, további száz pedig szükség esetén áll rendelkezésre. Hála istennek, kevésre van szükség.
– Igaz, hogy negyvenkét betegre jut két toalett?
– Nem igaz. Nyilván ezt is kritikának szánták, de erről is készült kimutatás: a legrosszabb esetben kilenc betegre jut egy vizes helyiség.
– Igaz, hogy az elmúlt években nagyon sok forrást vontak el a kórházaktól, így például az önökétől is?
– Nem igaz. A kórházak többletkiadásaira a kormány közel nyolcvanmilliárdot biztosított, melyből a részünket mi is megkaptuk. Itt jegyzem meg, hogy a Bajcsy felszereltségét tekintve világszínvonalú intézmény. Erről miért nem beszélnek a politikusok? Miért nem szeretnek büszkék lenni? Tagja voltam régebben egy fővárosi egészségügyi bizottságnak. Kérem szépen, a Gyurcsány-időszakban a harmadát sem kaptuk annak, amit a Fidesz-kormány most megad. Ez viszont igaz!
– Ha semmi sem igaz, vagy csak félig, akkor a Pesti úti tömeges halált okozó fertőzések előzményeiről mi a véleménye mint az intézmény számára kijelölt kórház felelős vezetőjének?
– Sok esetben felfekvéses, kiszáradt betegeket szállítottak hozzánk, ami egyértelműen az ellátás, az ápolás bűne, és megdöbbentő felelőtlenség.
– Amikor bajba kerültek, nem kértek önöktől segítséget?
– Nem kértek, nem szóltak, mi kérdeztük őket. Amikor kiderült, hogy nincs orvosuk, azonnal és önkéntes alapon, Müller Cecíliával egyeztetve, tíz napig három orvost küldtünk a Pesti útra, menteni, aki még menthető volt. Akik ezt a munkát végzik, azok nem kíváncsiak a baloldal lejárató hazudozásaira, nem vagyunk politikai fallabda az ellenzék térfelén. Két beteget olyan állapotban hoztak be a Pesti útról, hogy néhány percen belül megfulladtak. Sírtunk a tehetetlenségtől. Ehhez mit szól a tisztelt ellenzék? Miért nem Karácsonnyal meg Gy. Némethtel foglalkoznak, akik oda sem mentek? Én mentem, és láttam a körülményeket, de egy fővárosi intézmény életébe nem szólhatok bele.
– Hány beteget küldtek el a miniszter utasítására?
– Egy beteget sem küldtünk el. Ez a legmegalázóbb és legaljasabb hazugság. Amikor láttuk, mi következhet, akárcsak az Operatív Törzs, a kórház tizenkét tagú saját törzse is naponta ülésezett, azonnal rangsorolt, és alakított a rendszeren. Például ha valakinek évek óta epeköve van, azt, felelősséggel mondom, három hónappal később is meg lehet szabadítani tőle. Akut beteget nem küldtünk haza, és ilyen utasítást Kásler miniszter úrtól sem kaptunk soha.
– Mégis gyilkossággal vádolják önöket, a miniszterelnökkel és a miniszterrel egyetemben.
– Nagyon sért ez bennünket. Sok kolléga levélben panaszkodik a gyűlöletkampány és a hazudozás miatt. A több mint 1500 dolgozó között azonban sajnos akadnak olyanok, akik politikai küldetést teljesítenek a baloldal számára. Mi nem párttagkönyv, hanem képesítés és erkölcsi bizonyítvány alapján vesszük fel a munkatársakat. Őket minősíti, ha oda piszkítanak, ahonnan esznek.
– Az egyik osztályvezető orvosuk ma is úgy hirdeti magát a saját oldalán, hogy ő Horn Gyula unokahúga, aki politikusként az MSZP országgyűlési képviselője volt, szolgált Kádárnak, Hornnak, Demszkynek, és ma is aktív szocialista. Aki ráadásul nagybátyjával együtt az 1956-os forradalmárokat börtönből szabadult nyilaskereszteseknek titulálta. Azt beszélik itt az orvosok, hogy az MSZP lejáratókampánya és Havas Szófia jelenléte enyhén szólva is némi gyanút ébreszt bennük…
– Én nem kívánok vádolni senkit, mert nincsen bizonyítékom. Amit ön és mások a kolléganővel kapcsolatban hallanak, arra csak annyit válaszolhatok, hogy remélem, a kórházban kizárólag az orvosszakmai tevékenységét gyakorolja. Már vannak információim arról, hogy a legutóbb a Népszavában megjelent hazug irománynak ki lehetett a belső szerzője, eddig már eljutottam. Megyünk tovább, nem hagyjuk magunkat lejáratni. A Népszava cikkével kapcsolatban ügyvédhez fordultam, most folyik a jogi egyeztetés, mert hazudozásaikkal a kórház és igazgatója jó hírnevét megsértették, megrágalmaztak bennünket. A bírósági eljárás során, remélem, a júdások kilétére is fény derül.
A beszélgetés után kifelé menet a kapuban középkorú hölgy köszöni sírástól fuldokolva a biztonsági őrnek, hogy felviszi a tiszta pizsamát az intenzívre a férjének, akit az éjszaka hozott be a rohammentő. Mellette fiatal nő tartja oda minden érkező homlokához a lázmérőt. Elárulja, hogy ő valójában a büfés, de nincs forgalma, ezért most a portaszolgálatot erősíti. Nem a beosztás a fontos, ilyenkor a szükség irányít.
Amikor az egyik osztályon szóba hozom a félmilliós anyagi elismerés kifizetését, ápoló, műtős, orvos, sőt a katasztrófavédelmi ezredes is leáll néhány percre beszélgetni. Örülnek a pénznek, hasonló emberemlékezet óta nem történt a magyar egészségügyben. Nem panaszkodnak a védőfelszerelésre, a túlórapénzre, nem kérik nevük elhallgatását, a katonai jelenlétnek pedig örülnek, mert egy dolog a gyógyítás, és megint más a készletgazdálkodás.
– Legalább az orvosok is megtanulnak rendesen parkolni – mondja nevetve az egyik ápolónő.
A hölgyek szeme a maszk fölött derűsen csillog, ugyanúgy ugratják egymást, mint békeidőben szokták. Család az övék, nem lehet nem észrevenni.
Csupán egy adat a politikai vírus terjesztőinek és sajtójuknak: amíg Bécsben összesen két állami kórház működik, addig Budapesten tizenhét. Nem kell sok ész rájönni, hogy ebből mi következik, és mindez mit bizonyít. Könyökérintéssel vetünk véget a rögtönzött járványügyi, ha úgy tetszik, népjóléti bizottsági ülésnek, és mindenki siet a dolgára.
Kifelé jövet az idén 88 esztendős kórház udvaráról odalátni Horthy Miklós kormányzó és családja egykori teraszára. Asztmatikus kezelések okán rövid ideig itt lakott a feleségével és a gyermekeivel, innen járt be dolgozni hivatalába. Azóta a kórház egyik részlege a Horthy Paula, míg a másik a Horthy Gizella nevet viseli mind a mai napig. Magát a kórházat viszont Bajcsy-Zsilinszkyről nevezték el.
A Demokrata beszámolójában a riporternek nyilatkozott: dr. Bodnár Attila igazgató, dr. Rábai Kálmán osztályvezető főorvos, dr. Chamdin Safwan főorvos, dr. Pósfai Gábor főorvos, Homonnayné Gergely Hajnalka főnővér, Varga Judit asszisztens, Kiss Tünde orvosírnok, Fodor Krisztián betegszállító, Kalecz Zsuzsanna ápolási igazgató.
MAGYARORSZÁG
/ 2020.05.30.
Forrás: https://demokrata.hu/magyarorszag/nem-turik-tovabb-a-ragalmakat-248637/
