A normalitás reneszánszát éli!

Mérföldkőhöz érkezett az európai jobboldal Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki és Matteo Salvini találkozójával!

A normalitás reneszánszát éli!

A képen Európa új vezetői szerepelmnek.

Most jön a munka dandárja – hosszú út áll még az „európai reneszánsz” előtt

Mérföldkőhöz érkezett az európai jobboldal Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki és Matteo Salvini találkozójával. Akad közös pont bőven, de az új felállás intézményesülésével még lesz bőven teendő.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Március elején drámai fordulatot vett az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz főszereplésével lassan három éve játszódó uniós szappanopera. Miután a két tartományi választás gyenge közvélemény-kutatási eredményeitől megrettent német Kereszténydemokrata Néppárt (CDU) sürgetésére a néppárt módosította a frakciószabályzatot – amely nagyban megkönnyítette volna a felfüggesztett Fidesz kizárását –, Novák Katalin, a magyar kormánypárt külügyekért felelős alelnöke bejelentette: elhagyják az EPP képviselőcsoportját. Bő egy hétre rá a pártból is kiléptek.

A döntés nem volt teljesen váratlan: Wilfried Martens volt belga kormányfő, huszonhárom évig regnáló EPP-elnök halálával a pártcsalád egyre kevésbé tudott ellenállni az egységben cselekvő uniós baloldal zsarolási kísérleteinek, és a 2013-ban néhány néppárti képviselő hathatós segítségével megszavazott, Magyarországot élesen elítélő Tavares-jelentéssel bizalmi válság robbant ki a Fidesz és az EPP között. Bár Joseph Daul 2014-ben még kampányolt a magyar kormánypártnak, a továbbiakban inkább szurkálódások irányultak Magyarország felé, mintsem támogatás. Nem védte meg a néppárt a magyar tagpártját az unió igazságügyi biztosának, a luxemburgi Viviane Redingnek a támadásaitól, sokan együtt szavazták meg a baloldallal Judith Sargentini Magyarország elleni vádiratát, ami után a Fidesz 2019 márciusában felfüggesztette néppárti tagságát. A felek közti viszonyt egy háromfős „bölcsek tanácsa” volt hivatott felülvizsgálni, amely végül semmire sem jutott.

Az Európai Néppárt több vezetője számára személyessé vált a Fidesz elleni harc. A 2019. májusi európai parlamenti választás után a magyar kormánypárt keze is benne volt abban, hogy a vele szemben gyakran kritikus frakcióvezető, Manfred Weber, akinek a csúcsjelölti rendszer szerint az Európai Bizottság elnöki széke „járt” volna, végül nem nyerte el a tisztséget. Az emiatt megorroló bajor politikus innentől kezdve igyekezett a frakción belül ellehetetleníteni a fideszes képviselőket: Deutsch Tamás delegációvezetőt, miután élesen kritizálta őt, gyakorlatilag cenzúrázta a saját néppárti képviselőcsoportja.

Donald Tusk volt lengyel miniszterelnököt, aki 2019. november vége óta az EPP elnöke, belpolitikai okokból szintén nem fűzi szívélyes kapcsolat a magyar kormánypárthoz. Miután jobbközép pártját, a Polgári Platformot (PO) 2014-ben leváltotta Lengyelország, a PO erősen balra sodródott, Orbánék pedig helyettük az új kormánypárttal, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióban politizáló Jog és Igazságossággal (PiS) építettek ki szövetségesi kapcsolatot. A Fidesz által sorozatosan elszenvedett megaláztatások, az EPP-vezetők Orbán Viktor iránt táplált antipá­tiája, valamint a márciusi, a CDU számára rendkívül fontos német tartományi választások végül robbanékony elegynek bizonyultak, a néppárti frakciószabályzat módosítása mögé bújtatott Fidesz elleni célszerszámot már nem kívánta tesztelni magán a nagyobbik magyar kormánypárt. Minden kapcsolatot azonban nem vágott el a magyar jobboldal néppárti szövetségeseitől: a KDNP tag maradt, EP-képviselője, Hölvényi György továbbra is a Weber vezette frakcióban folytatja az üldözött keresztény közösségek megsegítésére irányuló politikáját. Armin Laschet új CDU-elnökkel pedig arra a megegyezésre jutott a Fidesz elnökeként is dolgozó magyar kormányfő, hogy kapcsolataikat ezentúl pártközi alapon ápolják – igaz, ebbe a képbe némiképpen belerondított Markus Söder bajor miniszterelnök azon kijelentése, miszerint a magyar kormánypárt „végleg elbúcsúzott az Európai Néppárt kereszténydemokrata értékeitől”.

A kontinens politikai helyzete a jobboldali reneszánsznak kedvez a következő időszakban”
Az európai jobboldal ma három nagyobb egységre oszlik, ebből kettő található az EPP-től jobbra: a 62 mandátummal bíró ECR-frakció, amelyet a brexitig a brit Konzervatív Párt dominált, azóta pedig a harmadát adó lengyel kormánypárt, a PiS irányít, egységben Giorgia Meloni Olaszország Fivérei (FdI) pártjával, valamint a cseh Polgári Demokrata Párttal (ODS). Egy lépéssel jobbra található a 75 fős Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport, amelyet olasz–francia–német triumvirátus vezet: idetartozik Matteo Salvini Ligája, Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése, valamint az Alternatíva Németországnak (AfD), és itt politizál az Osztrák Szabadságpárt (ÖVP) és a holland Szabadságpárt (PVV) is.

A lapunknak a múlt csütörtök esti budapesti Morawiecki–Orbán–Salvini-találkozó után nyilatkozó volt olasz belügyminiszter, Matteo Salvini is rámutatott arra, hogy az ID, az ECR és a Fidesz együtt már ma az Európai Parlament második legnagyobb frakciója lehetne – azonban a két politikai csoport egyesítése rendkívül nehéz politikai feladat. Orbán Viktor számára Marine Le Pen, akit Matteo Salvini rendkívül nagyra tart, már a túlfelére esik a szélső-jobboldaliság vörös vonalának – bár könnyen lehet, hogy a végletekig megosztott Franciaországban rajtuk kívül senki olyat nem talál a közép-európai jobboldal, aki egyszerre képviseli az általuk vallott elveket, és érdemi társadalmi támogatottsággal rendelkezik. Az AfD szintén kemény dió: bár Salviniék a legteljesebb természetességgel működnek együtt velük, Orbánék érthető módon vonakodnak attól, hogy Tuskék PO-ja mintájára a nagyobbik német kormánypárttal is megromoljon a kapcsolat egy számára vállalhatatlan belpolitikai konkurenssel kötött szövetség miatt. Ha viszont az AfD a következő hónapokban meg tudja győzni az ilyesmire rendkívül érzékeny lengyeleket és a magyarokat arról, hogy mentes bármiféle szélsőjobboldali elhajlástól, túlesik a párton belüli hatalmi harcon, a CDU pedig elveszíti a következő német választást, látszik esély az AfD és Közép-Európa megbékélésére.

Az oroszokkal való együttműködés kérdésében a PiS ellenében van egyetértés a Fidesz, a Liga és az AfD között: a lengyeleknek történelmi tapasztalataik miatt ellenérzéseik vannak az oroszokkal szemben, a többiek a pragmatikus együttműködés pártján állnak. Lorenzo Fontana, a Liga főtitkárhelyettese lapunknak úgy nyilatkozott: „az a veszély fenyeget, hogy ha túl sok ó ellenségeskedést szítunk Oroszországgal, az a kínaiak karjaiba hajtja őket”, így az ideologikus hozzáállás helyett pragmatizmusra van szükség.

A magyar–lengyel–olasz szövetség útjában álló olasz belpolitikai akadályt, úgy tűnik, a múlt csütörtöki tárgyaláson sikerült elhárítani. Bár Matteo Salvini Ligája tagja az olasz technikai kormánykoalíciónak, Giorgia Meloni egyre erősebb FdI-je viszont ellenzékben van. Salvini lapunknak úgy fogalmazott: „bizonyosan” szeretné bevonni Meloniékat az új jobboldali együttműködésbe. Felhívta a figyelmet arra, hogy önkormányzati és régiós szinten továbbra is együtt kormányoznak, kapcsolatuk nem romlott meg.

A Liga vezetője arra számít, hogy akár már két éven belül egység jöhet létre az európai jobboldalon – ami abban a tekintetben reális előrejelzés, hogy 2021 őszén minden bizonnyal lezajlik a német Bundestag-választás, így az AfD rendezheti sorait; a 2023-as olasz választást az olasz jobboldal minden valószínűség szerint közösen pályázza meg, a belső viták elülnek; Oroszországban pedig lassú politikai-személyzeti változások hozhatnak olyan átalakulásokat, amelyek javíthatnak a feszült orosz–lengyel viszonyon. „Sok munkával és gondolatokkal” kell a baloldali egységet legyőzni – mondta lapunknak Matteo Salvini. A következő két évben alig látnak majd ki a munkából az új európai jobboldal politikusai – de a kontinens politikai helyzete a jobboldali reneszánsznak inkább kedvez majd a következő időszakban, mintsem hogy gátolná, így Salvini „kétéves terve” könnyen valóra válhat.

Forrás: https://maiposzt.hu/p/mandiner-10159381064756941

Címkék: Politika 

Kapcsolódó