Emlékeztető: Így tették tönkre Gyurcsányék a Magyar Honvédséget

Emlékeztető: Így tették tönkre Gyurcsányék a Magyar Honvédséget

🇭🇺 Arról, hogy hol áll a Magyar Honvédség jelenleg, beszámoltunk több cikkben, a legutóbbi cikkünkben igyekeztünk egy átfogó képet adni (a szöveges részben sokkal több információ van, mint a képen!)
https://www.facebook.com/…/…/109141310563011/198980548245753

Így verték szét a Honvédséget Gyurcsányék
Néhány szám az elején:

- 18000 fővel csökkentették a Honvédség létszámát
- Legalább 50 katonai szervezetet számoltak fel
- Eladtak 500 darab BMP-1 gyalogsági harcjárművet
- Elajándékoztak 77 darab T-72 tankot Iraknak
- 144 darab 2SZ1 Gvozdika önjáró tarackot
- Több laktanyát is úgy adtak el, hogy miután több tízmillió forintos ráfordítással felújították és modernizálták, egyúttal feleslegessé nyilvánították és áron alul értékesítették azokat.

A 2002–10-es időszak baloldali kormányzati politikája a teljes szétesés felé lökte a Magyar Honvédséget. A képességcsökkenés, a haditechnikai eszközök és az infrastruktúra elherdálása, a katonák semmibevétele jellemezte a szocialista kormányzás időszakát.
ELHERDÁLT ÉVEK

A Magyar Honvédség (MH) 2010-re működőképességének a határára sodródott – állítják katonai forrásaink, akik szerint koncepcionálatlan és felelőtlen szakmai döntések sorozata, valamint a vagyonelemek elherdálása jellemezte az MSZP nyolcéves kormányzati időszakát, Juhász Ferenc és Szekeres Imre miniszteri tevékenységét.

Az állomány beígért illetményfejlesztése elmaradt, a megbecsülés hiánya miatt pedig a szervezeten belüli morál a mélypontra került. Az MH eszközparkja elavult, gyakorlatilag modernizációt és fejlesztést sem hajtottak végre. Lapunknak a névtelenséget kérő források elmondták: a hivatásos és szerződéses állomány összetételére vonatkozó „piramiselvű korfa” a feje tetejére állt.

2002 és 2010 között az életpályamodell s az ehhez tartozó egészséges jövőkép teljes mértékben hiányzott. A kilátástalanság miatt a honvédség jól képzett szakembereinek a nagy része úgy döntött, hogy elhagyja a szervezetet és máshol helyezkedik el.

Ebben az időszakban több mint 18 ezer fővel (!) csökkent a rendszeresített létszám, és lenullázták a haderő tartalékos rendszerét. Megszüntették a nyilvántartásokat, a bejelentési kötelezettséget, valamint a tartalékos állomány ki- és továbbképzésének a rendjét.

NEM VOLT FEJLESZTÉS

A folyamatos forráshiányt a „feleslegessé nyilvánított” eszközök eladásával szerették volna orvosolni, de úgy tudjuk, ebből a nyolc év alatt jóformán jelképes összeg folyt be a tárcához. „A honvédelmi költségvetés egészséges elosztása a bér- és bérjellegű kiadások, a működés és fenntartás, valamint a fejlesztések viszonylatában az elvárásokhoz mérten (40-30-30%) aránytalanul alakult. Gyakorlatilag semmilyen forrás nem maradt a korszerűsítésekre” – állították informátoraink. Mint mondták, komplett katonai képességeket sodortak a megszűnés határára.
A 2002–10 közötti időszakban gyakorlatilag a Magyar Honvédség módszeres leépítése indult el, ötvenezer (!) különféle haditechnikai eszközt és hadfelszerelést adtak el. Az MH felélte a raktárkészleteit, a szakanyagok pótlására még koncepció sem készült.

Forrásaink egyöntetűen állították: a szocialista kormányzás idején a honvédség humánerőforrásának és haditechnikai eszközeinek az elkótyavetyélése zajlott.

LEÉPÍTÉS FELSŐFOKON

Informátoraink számításai szerint 2002 és 2010 között nagyságrendileg ötven katonai szervezet szűnt meg: többek között felszámoltak két lövész-, egy tüzérdandárt, egy harcihelikopter-, egy repülő-, valamint egy légvédelmirakéta-ezredet, azonkívül bezárták a Pécsi Honvédkórházat. Ezzel együtt tulajdonképpen megszűnt a Magyar Honvédség tüzérképessége, a gépesített lövészi pedig átalakult könnyűlövész-képességgé. A harckocsizóknál, a műszakiaknál, a szállító- és harci helikopteres erőknél is jelentős csökkentést hajtottak végre, a felderítést pedig aránytalanul leépítették.

E változások miatt kivonták a rendszerből egyebek mellett a gépesített lövészi képesség gerincét alkotó mintegy ötszáz lánctalpas harcjárművet. Azokat kvázi ócskavasként, kilós áron értékesítették. Hasonló sorsra jutottak a pilótaképzés egyik fundamentumát jelentő közepes kategóriájú sugárhajtású repülőgépek, valamint a haderő légvédelmi képességének egyik alapját képező rakétakomplexumok.

A merev- és forgószárnyas eszközöknél (repülőgépek, helikopterek) a karbantartási folyamatok elodázása miatt a légi szállító járművek rendelkezésre állása jelentősen csökkent, emellett a helikopterflotta darabszáma is nagymértékben apadt. A harcihelikopter-képesség pedig gyakorlatilag megszűnt.

A HARCKOCSIKAT IS KIIKTATTÁK

Forrásaink hangsúlyozták: az MSZP-kormányok idején több mint 140 felújított és modernizált önjáró tüzéreszközt elherdálva visszavetették az MH-t a gépvontatású tüzérség kategóriájába. Ez azt jelenti, hogy történelmileg több évtizedes lemaradásba sodorták Magyarország haderejét. A környező államokhoz képest ezzel igen nagy hátrányba kerültünk.

A hetvenhét felújított és modernizált T–72-es típusú harckocsit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök akkoriban ajándékba adta Iraknak, így gyakorlatilag az ország páncélosképessége egyszázadnyi erőre csökkent.

A korszerűsítési munkák elmaradása következtében 2010-re a Magyar Honvédség főbb haditechnikai eszközeinek a jelentős része elavulttá vált. Kiemelendő, hogy elodázták a Gépjárműbeszerzési program végrehajtását, amelyet jól szemléltet, hogy a haderő gépjárműparkjának az átlagéletkora 20-25 év, továbbá az, hogy az elmúlt két évben nagyságrendileg több új szaktechnika érkezett a rendszerbe, mint 2002 és 2010 között összesen.

Az eszközök rendszerből történő kivonása, feleslegessé minősítése folyamatos volt, azok értékesítése esetenként hulladékáron történt meg.

LAKTANYABEZÁRÁSOK

A helyőrségek nagy részében a katonák infrastrukturális helyzete kritikussá vált. Több laktanyát is úgy adtak el, hogy miután több tízmillió forintos ráfordítással felújították és modernizálták, egyúttal feleslegessé nyilvánították és áron alul értékesítették azokat. Viszont a megmaradó objektumok korszerűsítése nem történt meg. 2002 és 2010 között több egyéb komplexum – köztük a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola ingatlanjainak – észszerűtlen eladására is sor került. Az időszak lakásértékesítéseinek finoman szólva is kétes módját jól mutatja, hogy máig tartó bírósági eljárások folynak az akkor végrehajtott ingatlanügyletek kapcsán.

NÉMETH SZILÁRD: AZ MSZP MEG AKARTA SZÜNTETNI A MAGYAR HONVÉDSÉGET

A szocialisták 2002 és 2010 közötti két kormányzati ciklusának a honvédelemmel kapcsolatos politikája egyértelmű: meg akarták szüntetni a Magyar Honvédséget. A baloldal hű maradt Károlyi Mihály eszmeiségéhez, akinek a hadügyminisztere, Linder Béla kijelentette, nem akar több katonát látni, és meg is kezdték az MH szétverését. Abban az időszakban tették ezt a mai ellenzék eszmei elődei is, amikor Magyarország szuverenitása és a magyarok biztonsága veszélybe került – mondta lapunknak Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

A politikus hangsúlyozta: a kormány megkezdte a haderőfejlesztést, és a Zrínyi 2026 program intézkedéseit azok bírálják leginkább, akik 2010 előtt kivették a részüket a honvédség szétveréséből. Felhívta a figyelmet: 1990, a rendszerváltás óta 2010-ig egyetlen nagy fejlesztés történt, az első Orbán-kormány alatt a Gripen vadászrepülők beszerzése. De Németh Szilárd nem akarta megkerülni a 2010–15-ös időszakot sem, amelyről kifejtette, hogy az országot a totális csődtől kellett megmentenie a Fidesz–KDNP-nek; nem juthattunk Görögország sorsára. „Minden tisztelet a katonáké, akik megértették, milyen helyzetben van az ország, hogy a kormánynak elsődleges feladata a gazdaság talpra állítása, ezért elfogadták a nadrágszíj meghúzását, s bíztak abban, hogy lesz értelme ennek. Ma már láthatják, hogy volt. A 2013-as nagy dunai árvíz idején helytállásukkal is bizonyították, hogy mindig lehet rájuk számítani” – fűzte hozzá.

Emlékeztetett, hogy 2001-ben, a Gripen-beszerzés idején ugyanazok az elvek vezérelték az akkori jobboldali kormányzatot, mint a mostani Zrínyi 2026 program megalkotóit. „Korszerű, NATO-kompatibilitású technikai eszközöket vásárolunk. A megállapodással a magyar gazdaságnak is használunk, hiszen a svédek befektetéseket hoztak a Gripenek ellentételezéseként, tehát a magyar érdekek, nem a beszállítók céljai az elsődlegesek” – összegzett Németh Szilárd. 2002 és 2010 között azonban szándékos, minden haderőnemre kiterjedő képességcsökkentést hajtottak végre. Miközben a honvédek a fejlesztést sürgették, addig a szocialista liberális politikusok a katonai költségvetést a „futottak még” kategóriába sorolták, silányították.

Az államtitkár hangsúlyozta: az MSZP mindvégig arra hivatkozott, hogy a NATO automatikusan megvéd majd minket. „Viszont az észak-atlanti szövetség nem jótékonysági szervezet, hanem nemzetállamok katonai és politikai együttműködése, nem véletlenül írják elő a tagállamoknak, hogy a bruttó nemzeti össztermék két százalékát védelmi kiadásokra kell költeni. Tehát a NATO erős nemzeti hadseregek működésében érdekelt. És ez Magyarország nemzeti érdeke is” – mondta az államtitkár. (P. T.)

Az 1920 utáni magyar történelem legfeleslegesebb és legkárosabb haderő-leépítését hajtották végre Gyurcsányék 2004 után – legfőbb ideje, hogy végre elkezdődjön a haderő újbóli fejlesztése. Demkó Attila írása arról, hogyan mért a Magyar Honvédségre egy elképesztő méretű csapást a saját vezetése.

A Honvédelmi Minisztérium volt védelempolitikai főosztályvezetőjének, a Máglyatűz c. geopolitikai thriller szerzőjének írása

Tudatosan nem foglalkozom már jó ideje belpolitikával sem a közéletben, sem a magánéletben. Kivéve, ha a határon túlra nagyhatalmi döntések által került magyarok helyzetét, vagy a Magyar Honvédség (MH) ügyét nagyon negatívan érinti valami.

Érdekes módon mindig egy személy lépi át ezt a küszöböt: Gyurcsány Ferenc. A Zrínyi 2026-al foglalkozó előző cikkem Gyurcsány-kormányt érő kritikáit néhány kommentelő nehezményezte, mondván, minek kell már gyurcsányozni, stb.

Pedig rendkívül finom és visszafogott voltam. Első cikkemben csak utaltam arra, miért is lett a térség egyik leggyengébb hadserege a magyar a gyurcsányi időszak végére.

Most viszont bővebben és kevésbé finoman fogok írni, az 1920 utáni magyar történelem legfeleslegesebb és legkárosabb haderő-leépítéséről.

Ez a leépítés Gyurcsány Ferenc nevéhez fűződik, ami nem kis dolog, mert 1990 után volt jó pár másik az MH-t érintő rendkívül káros intézkedés. A haderő az elmúlt néhány évben elindult fejlődése kapcsán is érdemes emlékezni arra, hogy mi történt, nehogy még egyszer előforduljon hasonló fejlemény.

Ez természetesen egy olyan ember véleménye, aki akkoriban referensként nem volt döntések közelében, de tiszt kollégáimtól hallottam eleget. Persze aki nyíltan felemelte a szavát, annak eltörték a karrierjét. Például Vadai Ágnest rettegték akkoriban. Én nyilvánosan nem tettem, de jelentéktelen pozícióban lévő civil alkalmazottként nem is lett volna hatása.

Az elméleti alap az volt, hogy a NATO- és EU-csatlakozás, a szomszédaink nagy részével közös szövetségi rendszerbe való tartozás minden történelmi/biztonsági problémát megold. Abban számos beszélgetés alapján biztos vagyok, hogy az akkori tanácsadók közül ezt a legtöbben tényleg komolyan gondolták. Lehet, hogy még a kérdésben kulcsfontosságú politikusok is, elsősorban Gyurcsány és Vadai is. A velük permanens konfliktusban lévő Szekeres Imre keveset számított, aligha ő hozta a nagyobb döntéseket.

Nem gondolom tehát, hogy a nemzet tudatos, összeesküvés-szerű lefegyverzése történt. Egész egyszerűen ezek az emberek ennyire alkalmatlanok a világ megértésére, ennyire doktrinerek és elfogultak a saját hazájukkal szemben.

Miközben a magyarság történelméből a legrosszabbat látják és láttatják, addig a legjobbat feltételezik a szomszédainkról.
Befelé korlátlan önkritika, kifelé korlátlan bizalom. Persze lehet, hogy segített a döntésben az is, hogy hatalmas értéket adtak el, szerény áron.

A filozófiát érintően félreértés ne essék: az egy nem rossz dolog, ha magunkba nézünk és látjuk saját történelmi hibáinkat. Az a rossz dolog, ha elhisszük, hogy minden szomszédunk ugyanígy gondolkodik, és nem lát bennünk és az egy évszázada meghódított magyar közösségekben ellenséget.

Az pedig a történelmi ismeretek és a fantázia teljes hiányát bizonyítja, ha valaki a jelen békés állapot a világtörténelem végéig való fennmaradását vizionálja. A Gyurcsány-kormányzat alatt ez történt, és így mért a Magyar Honvédségre egy elképesztő méretű csapást saját vezetése.

A Magyar Honvédség kiindulópontja a rendszerváltás után sokkal jobb volt, mint gondoljuk. Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése után a Honvédség a térség egyik legkisebb haderejéből a harmadik legerősebb lett. 2004-ig eszközei harcértékében gyakorlatilag paritásban volt a második helyen lévő románnal, csak létszámában volt kisebb.

Természetesen minden adatsor fenntartással kezelendő, mert az, hogy papíron mennyi eszköz van, nem jelenti azt is, hogy mind használható. Nem mutatja a tisztikar, a katonák képzettségét, morálját, a társadalom áldozatvállalási készségét, a logisztikai képességet, a földrajzi előnyöket (Magyarország esetében Trianon óta inkább hátrányokat) és még sok minden mást sem, amiből összeáll egy ország valós katonai ereje.

De mindezeket egybevéve, a Magyar Honvédség régiósan nem volt gyenge a 2000-es évek kezdetén, ha a más kategóriában lévő Ukrajnát nem számítjuk, minden képességben első vagy második helyen állt.

A Honvédség nem gyenge volt, hanem azzá tették Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt,
mind morálisan, mind a társadalmi háttér szempontjából, de leginkább haditechnikai szempontból. Mert a legsúlyosabb kérdés mindig a fegyver, azt drága és hosszú idő beszerezni, kiképezni rá az állományt. Ha pedig már háborús helyzet van, maga a beszerzés is reménytelen.

A nehéztechnika, amit a Gyurcsány kormány felszámolt, a T-72, a BMP-1, és a Gvozdika hármasán alapult. A harckocsi, a gyalogsági harcjármű és az önjáró tarack egy egységet alkot: ha bármelyik kiesik, a képesség aránytalanul sokat sérül. Ezeket a lánctalpas technikákat a szovjetek úgy tervezték meg, hogy együttműködjenek, együtt tudjanak terepen előrehaladni.

A T-72-vel együtt halad a BMP. A BMP-kben van a gyalogság, amely olyan feladatokat old meg, amit a harckocsi nem tud. De maga a BMP is képes ellenséges gyalogság vagy páncéltörő rakétájával akár harckocsik leküzdésére is. A Gvozdika pedig tüzérségi támogatást ad, és bár jó esetben nem kerül közvetlen harcérintkezésbe, képes, persze korlátozottan, akár harckocsik leküzdésére is. A harckocsit ebből a hármasból semmivel sem lehet helyettesíteni. A BMP-t ugyan helyettesítheti a BTR-80/A, a Gvozdikát pedig a vontatott tüzérség, de jóval kisebb lesz az ütőképesség. Egy BTR-80 esélye például egy harckocsi ellen zéró.

Ezt a szerencsétlen hibridet hozták létre 2004-2009 között, mert úgymond „már csak távoli régiókban kell majd szövetségeseink oldalán helyt állnunk” – segédcsapatként.

A legnagyobb kárt az összes, 144 darab Gvozdika kivonásával majd eladásával okozták.

Sokat úgy vontak ki és adtak el, hogy előtte modernizálták őket. Azt mondták, hogy nem NATO-kompatibilisek, ami igaz. De Romániát, Bulgáriát, Horvátországot, Szlovákiát és Lengyelországot ez nem zavarta, meg is tartották őket. Lengyelország vagy 300 darabot modernizált is. Szerbia ma is rendszerben tart 72 darabot. Csak mi gondoltuk úgy, hogy valami misszióba könnyebben telepíthető eszköz jobb lesz, de végül a Gyurcsány kormány nem vett semmit az eladott Gvozdikák helyett.

Ezzel gyakorlatilag megszűnt a magyar tüzérség, maradt néhány kétes harcértékű D-20-as mutatóba. A több mint 500 eladott BMP-1-es talán kisebb veszteség, de a legtöbb katona hasonlóan fájdalmasan élte meg elvesztésüket, mint az önjáró tüzérségét.

A pusztítás valamit csak az egykor 238 darabos T-72-es állományból hagyott meg. Ezt egyébként épp az előző szocialista kormányzat növelte ekkorára egy száz darabos beszerzéssel Fehéroroszországból http://www.eszmelet.hu/csapody_tamas-jogszabalysarto-harckocsibeszerzes/. Amit pár évvel korábban, 1996-ban Horn Gyula alatt megvettek, 2004 végén elajándékozták, Gyurcsány Ferenc maga jelentette be 77 T-72-es Iraknak adományozását. http://www.origo.hu/nagyvilag/20041211magyarorszag.html

Amikor 2010-ben már védelmi tervezési főosztályvezetőként Kalocsán jártam megnézni, milyen eszközök maradtak meg a raktárakban és milyen állapotban vannak, a helyi parancsnok azt mondta, hogy a Gvozdikák és BMP-1-esek

eladási ára kevesebb volt, mint a fém értéke, ami bennük van.
És azt is, hogy gyászos hangulatban pakolták fel őket a vonatokra, a legtöbb eszköz kifejezetten jó állapotban volt. Ami maradt, az szintén jobb állapotban volt a vártnál. Máig emlékszem, ahogy egy harckocsizó őrnagy megvizsgált pár eszközt, és meglepve mondta, hogy gyakorlatilag vadonatújak. Nem igaz, hogy egy rozsdatemetőt adtak el, bár persze volt Kalocsán az is.

A harckocsik és a tüzérség teljes kiirtása végül tehát teljesen nem sikerült, a fegyvernemi alapok megmaradtak, de ez már inkább a tisztikar ellenállásán múlt, nem Vadai Ágnesen vagy Gyurcsány Ferencen.

2010-ben a kormánnyal együtt ment ez az egyszerre arrogáns, ostoba és naiv filozófia, és elindult a további romlás megállítása majd az építkezés. Ez utóbbi talán kezdődhetett volna előbb, a végeredmény viszont, ha minden megvalósul, kiváló lesz. A haditechnikai oldala is, és az ellentételezés is, mert gyárak épülnek Magyarországon. Nem csak fegyvergyárak, a BMW-beruházás aligha független attól, hogy annyi fegyvert szerzünk be Németországból/Bajorországból.

De a társadalomban még kell a gondolkodáson változtatni. Tetszik vagy nem,

úgy kell gondolkodni, ahogy a térség többi nemzete gondolkodik.
A románok, szerbek, horvátok és szlovákok tudják, hogy az erő számít. Az ukránok, akik ha nem is magyar mértékben, de leépítették és elhanyagolták hadseregüket, véres számlát fizetnek most rossz döntéseikért. A történelem nem ért véget és fehér zászlóval várni a végzetet mindig rossz politika.

Forrás: https://mandiner.hu/cikk/20181223_demko_attila_igy_vertek_szet_a_honvedseget_gyurcsanyek
https://figyelo.hu/matrix/a-kivereztetett-honvedseg-7394/

Címkék: Baloldali rombolás 

Kapcsolódó