Trianon: 2120-at írunk

Milyen lesz Magyarország 2120. június 4-én?

Trianon: 2120-at írunk

Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon írták alá a Magyarországot megcsonkító diktátumot Trianonban. Az országban 16 óra 30 perckor egy percre megállt az élet, hogy mindenki emlékezzen arra a szörnyű napra, de szerencsére ma már ez a nap annak a jelképe lett, hogy a legszörnyűbb helyzetből is talpra tud állni a magyar nemzet. 1991-ben a szovjet csapatok távozásával Magyarország ismét elnyerte függetlenségét. Az ország, ha lassan is, de elkezdett talpraállni. A 2030-as évek elejére sikerült elérnie az akkor vezetőknek, hogy a magyarok már jobban éltek, mint az olaszok, vagy a spanyolok. A következő évek az Európai Unió széteséséről szóltak, bár ez kissé visszavetette a magyar növekedést, de az integrációnak egy olyan formája jött létre 2045-re, ami végre nem arról szólt, hogy Brüsszel, hogyan szól bele egyes országok belpolitikájába, hanem, hogyan tud valós segítséget adni.

A 2050-es évekre hosszas küzdelem után sikerült a magyar családpolitikának elérnie, hogy végre nulla közelébe csökkent a hazai népesség fogyása, sőt voltak már olyan évek, amikor minimális növekedés történt. Időközben a nemzetközi politika is alapvetően átalakult: Kína, India, és Ausztrália vezetésével a világnak azon hatalmai kerültek döntő pozícióba, akik mindenképpen szerették volna felülírni az első és a második világháború által ránk hagyott rossz kereteket. Felismerték, hogy a Közel-Keleten, Afrikában és persze Európában csak akkor rendezhetőek a vitás kérdések, ha a korábbi döntéseket az érintettekkel közösen felülírják. Az új világrendszer, az Egyesült Államok, Oroszország és Nagy-Britannia végleges elgyengülése a 2070-es évek elejére Európában is elhozta a rég lezárt kérdések újranyitását.

A magyar diplomácia a XXI. század 10-es éveitől kezdve végre kilépett a „merjünk kicsik lenni” felfogásából. Ennek eredményeként egyre jobb, és egyre határozottabb diplomatáink, és külügyminisztereink jelentek meg a nemzetközi színtéren. A XXI. század utolsó harmadában világosan látták meg annak a lehetőséget, ha csak kis mértékben is, de most eljött az idő, hogy valamilyen módon korrigálni lehessen a korábbi döntéseken. Az újonnan létrejött nemzetközi intézmények keretein belül megkezdődtek a tárgyalások. A magyar diplomáciai számára a legfontosabb az volt, hogy a Kárpát-medencében belül mindenhol népszavazáson dönthessenek az emberek akár az autonómiáról, akár a határok kismértékű változásról.

2084-re sikerült a pontos keretek meghatározni, és a szükséges népszavazásokat megtartani. Szlovéniából Lendva és környéke tért vissza Magyarországhoz, Horvátországtól két falu, míg Szerbiától a Vajdaság északi része, Szabadka környéken. Románia esetében népszavazással megvalósult a rég várt székely autonómia, valamint Nagyvárad és Szatmárnémeti környéke a Magyarországhoz csatlakozás mellett döntött. Ukrajnában a beregszászi járás döntött népszavazáson Magyarország mellett. Szlovákia esetében a déli régióból több száz település szavazott arra, hogy visszatérnének Magyarországhoz.

Összességében Magyarország területe 105 ezer négyzetkilométerre növekedett, míg a lakossága elérte a 11 millió főt. A következő évtizedek egyrészt a teljesen új világrendhez való alkalmazkodásról, valamint a korábbi gazdasági eredmények megtartásáról szóltak. 2100-ra Magyarország lakossága elérte a 12 milliót, miközben a szomszédos országok lakossága folyamatosan csökkent. A XXII. század első két évtizedében hazánk Európa tizedik legerősebb gazdaságává vált, és beteljesült az évtizedes magyar álom: sikerült elérnie az országnak az osztrák életszínvonalat!

Tegyünk azért, hogy 100 év múlva egy ilyen napra ébredhessünk!

Forrás: Kovács András

Címkék: Nemzet  Vélemény 

Kapcsolódó